Menni kell tovább

Kezdjük a MIÉRTtel, ahogy Simon Sinektől tanultam. Három évvel ezelőtt egy kis csapattal, néhány kollégával közösen megálmodtunk valamit ­­­– a forma csak később, menet közben alakult ki –, és a kezdeményezésnek én álltam az élére. A MIÉRTünk az volt, hogy teremtsünk egy szellemi műhelyt, egy közösségi fórumot, ahol a coaching iránt érdeklődő szakmabeliek és más szakmák képviselői rendszeresen tudnak találkozni, tudást megosztani és inspirációt gyűjteni. Éreztük, hogy igény van erre: nekünk is hiányzott egy ilyen fórum, ahol a minőségi tudásmegosztás és a coaching népszerűsítése áll a középpontban – szakmai irányzatoktól, képzőintézménytől és nemzetközi minősítő szervezetektől függetlenül, nonprofit formában.

Olyan közösség létrehozásába fogtunk bele a coaching zászlaja alatt, ahol a szolgáltatói oldal szakemberei – coachok, tanácsadók, trénerek, pszichológusok –, a megbízói oldalt képviselő HR-szakemberek, vállalatvezetők, cégtulajdonosok, vállalati tehetségek, továbbá a szakmai képzőintézmények szolgáltatói és a személyes fejlődés iránt érdeklődő „civilek” rendszeresen találkoznak, kapcsolatot építenek, és megismerik egymás álláspontját, aktuális témáit, dilemmáit, emellett pedig friss és izgalmas témákról hallgathatnak gondolatébresztő előadásokat.

Lelkes szervező csapatunk három éve tartó fáradhatatlan munkájának köszönhetően mára a Professzionális Coaching Egyesület ismert és elismert márka lett szakmai körökben, az Egyesület alapító elnökeként pedig lépten-nyomon kedves és pozitív visszajelzéseket (időnként kritikát is) kapok a szervezetről. Felkerültünk a hazai coaching térképre. Törekvéseinket sokszor inkább a lelkesedés, mint a tudatos tervezés hajtotta (ez elsősorban az én vezetési stílusom hatására alakult így), és a hatékonyság sem mindig volt jellemző a tevékenységünkre. Egy vezető ismerősömtől hallott, találó jellemzést idézve: futás közben kötöttük a cipőfűzőnket.

A szakmai-tartalmi összefoglalástól most eltekintek, az Egyesület honlapján sok érdekes információt lehet találni. Ezúttal csak a legemlékezetesebb momentumokat emelem ki: kollégáim kapcsolatainak és személyes varázsunknak köszönhetően olyan neves szaktekintélyeket sikerült megnyernünk előadónak, mint dr. Mérő László, Monspart Sarolta, Hollerung Gábor Liszt-díjas karmester, Mizsér Attila olimpiai bajnok öttusázó vagy dr. Ábrahám István agykutató professzor. Külföldi előadókat is üdvözölhettünk a PCE klubestjein kiemelt együttműködő partnerünk, a Coaching Határok Nélkül közreműködésével. Nagy megtiszteltetésnek éltem meg, hogy jeles előadóinkat a közösség vonzerejének és az izgalmas előadásoknak köszönhetően visszatérő vendégként üdvözölhetjük estjeinken: egyik alkalommal még a pódiumon állt, legközelebb pedig résztvevőként ül be sorainkba dr. Dobay Róbert, Borbély László, Harsányi Bence a Momentán Társulattól vagy éppen Sági György. Sikerült megvalósítani az elképzelésünket, hogy a legkülönfélébb témákról tanulhassunk: hálózatkutatásról, játékosításról, szervezeti pletykákról, teljesítményértékelésről, a vezetés számos aspektusáról, idegtudományról, személyes fejlődésről.

A PCE eddigi tevékenysége számokban: 2012. ősze óta 26 coaching szakmai fórumot, egy egésznapos szakmai konferenciát, egy tematikus workshopot és 2 coach szakmai továbbképzést (Mesterhármas) szerveztünk, melyeken összesen kb. 8-900 vendég vett részt. Féltucat alkalommal nyújtottunk szakmai szolgáltatást (coachingot vagy workshopot) más szervezetek felkérésére. Egyre bővülő közösségünk mára mintegy 50 egyéni tagot számlál, és az Egyesület több, mint 40 pártoló tagja (szervezetek és magánszemélyek) is aktívan támogatja a szervezet működését.

Visszatérő vendégeink, partnereink ezt mondják rólunk:

Szervező-vezető csapatunk sokat fejlődött az Egyesület fejlődésével párhuzamosan. Kiváló szakmai partnereinknek köszönhetően évente színvonalas csapatfejlesztésben részesültünk. (Köszi, Pegazus Coaching, Legacy és Profiles Hungary!)

A legtöbbet azonban kétségkívül én magam fejlődtem életem első vezetői szerepében. A vízió megvalósítása, a szakmai szervező csapat toborzása és irányítása, a nonprofit szervezet létrehozása és működtetése minimális forrásból, a szervezet tevékenységének koordinálása, a csapattagok munkájának menedzselése, a konfliktusoktól nem mentes csapatmunka megvalósítása, a külső kapcsolatok építése, a csapattagok folyamatos lelkesítése, mindezt nonprofit alapon, a mindennapi munkám mellett… Most három év bölcsességével visszatekintve azt mondhatom, hatalmas vállalás volt ez tőlem, hiszen nem kifejezetten vagyok csapatjátékos, és távol áll tőlem a részletes tervezés és az adminisztráció. A komfortzónából való kilépést azonban meg kellett tennem a fejlődés érdekében. 

Hálás vagyok ezért a három évért. Sokat tanultam, nagyszerű embereket ismertem meg, és rengeteg élménnyel gazdagodtam. Külön köszönöm a csapattagok támogatását és együttműködését. Felemelő érzés, hogy nyomot hagytam a társadalomban, alkottam valamit, ami másoknak is inspirációt, élményt adott.

Eljött az ideje, hogy átadjam a stafétát: idén tavasszal lemondtam az elnökségről, és az évad zárásával a szervező csapatból is visszaléptem. Biztos vagyok benne, hogy kollégáim szakmailag igényesen viszik tovább a megkezdett tevékenységeket, és a PCE ősztől újabb színvonalas rendezvényeken várja az érdeklődőket. Sőt, sokkal szervezettebb és fenntarthatóbb munkát végeznek a háttérben, mint amit én nyújtottam az Egyesület vezetésében. Több új, izgalmas fejlesztési irány megvalósításán dolgoznak. Barátságban válunk el egymástól, és továbbra is rendszeres kapcsolatban maradunk.

Sokan megütköztek a visszalépésemen. Szakmabeliek újra és újra nekem szegezik a kérdést: hogy engedhetem el ezt a szervezetet, ami az én nevemhez fűződött?

Mostanra két választ fogalmaztam meg. A szarkasztikusabb verzióm: hasonló helyzetben érzem magam, mint amikor Kulka János egy ország Magenheim doktora volt a Szomszédoknak köszönhetően. Nem szeretnék egyetlen szerepbe beleragadni, újabb szakmai kihívásokat keresek.

A professzionálisabb válaszom pedig az, amit minden kompetenciafelmérés és személyiségteszt is alátámaszt: tipikus innovátor, serkentő karakter vagyok, és nyomokban sincs bennem üzemeltető, működtető személyiségjegy. Egész karrierem során kerültem a bejáratott struktúrákat, mindig az új dolgok létrehozásában tudtam kiteljesedni. A kész struktúra működtetése számomra nem vonzó (és a kész struktúrának sem tesz jót az én folyamatos innovációs késztetésem). Jelenleg is azt érzem, hogy szenvedélyes alkotó, újító energiák feszítenek. Körvonalazódik a következő Nagy Projektem, melynek még a tervezési szakaszában vagyunk, de máris sokkal tudatosabban állok hozzá, és beépítem a PCE vezetése során szerzett tapasztalataimat: tervezek, csapatot verbuválok, bátran merek támaszkodni a megérzéseimre, építek az erősségeimre és felvállalom a gyengeségeimet. Emellett pedig főállásban továbbra is hobbimnak hódolok a munkaidőmben, azaz egyéni és csoportos vezetői coachingot tartok, workshopokat moderálok.

Ahogy a dal is mondja: Menni kell tovább.