Dobd be magad!

Szókimondóan a női szerepvállalásról

Éppen három évvel ezelőtt hangzott el Sheryl Sandberg híressé vált TED-beszéde a nők szerepvállalásáról, melyet azóta több, mint hárommillióan néztek meg. Idén tavasszal jelent meg a témáról Lean In című könyve, amely magyarul néhány héttel ezelőtt Dobd be magad! címmel látott napvilágot. Ez a bejegyzés nem csak nőknek szól –  a gondolatébresztő könyv sem csak nőknek szól. Sőt, a szerző, aki sikeres és befolyásos nagyvállalati vezető az USÁ-ból, kifejezetten hangsúlyozza, hogy nők és férfiak együttműködésével lehet változtatni a kialakult helyzeten. Bízom benne, hogy a hazai olvasók között is akadnak férfiak.

De mi is ez a helyzet, amit szemléletes példákkal ír le Sandberg? A társadalmi és kulturális hagyományok olyan mélyen gyökereznek a mai kor embereiben, hogy bár látszólag egyenlőség van nők és férfiak között (a modern társadalmakat tekintve), de a valódi egyenlőségért még sokat kell tennünk: le kell küzdeni a külső akadályokat társadalmi összefogással, és ami még fontosabb: nekünk, nőknek le kell bontanunk a saját belső gátjainkat.
(Gyorstalpaló olvasók számára a könyvről egymondatos összefoglaló található egy korábbi bejegyzésemben.)

Most talán felszisszen néhány olvasó: már megint egy feminista mozgalom. Már megint a karrierista tyúkok. Több férfi olvasó most kattintott az x-re az ablak jobb felső sarkában. Aki viszont tovább olvassa, annak fontos felismeréseket ígérhetek, valamint azt, hogy messze ívben elkerülöm a hazai aktuálpolitikai helyzetre való utalásokat.

Valóban: bizonyos olvasatban az lehet a könyv (és a beszéd) fő üzenete, hogy miért nincs több női vezető a világban. Karriercélok, vállalati programok, társadalmi lehetőségek… Kinevezések, előléptetések… Impozáns sarokirodák, tanácstermi ülések.

Saját értelmezésemben azonban sokkal fontosabb üzeneteket hordoz Sheryl Sandberg könyve. Végre valaki kimondja, leírja, hogy a mai kor modern társadalmaiban élő nők amúgy is nehéz helyzetét milyen mértékben bonyolítja a kulturális-társadalmi örökség, és ebből fakadóan a nők saját gondolkodásmódja. Mi több, beismeri, hogy ő sem tudja a megoldást – de folyamatosan keresi, és használható módszereket, tippeket is megoszt. Ami pedig abszolút hitelessé teszi, az a saját gyengeségeinek őszinte elismerése. Mély tisztelettel adózom neki azért, hogy ilyen nyíltan beszámol személyes fejlődéséről, sőt, kudarcairól is, hogy a történetei tanulságként szolgáljanak más nők fejlődéséhez, előrehaladásához.

Sztereotípiákban gondolkodunk, és ezek a sztereotípiák önbeteljesítő jóslatként működnek. A másik oldalról pedig a sztereotípiáktól eltérő viselkedést nem tudjuk tolerálni. Sheryl Sandberg gondolatai abban segítenek a nőknek, hogy érvényesüljenek – és ez az élet minden területére érvényes.

Olyan jelenségeket mutat be, melyeket természetes adottságnak tekintünk, pedig objektív szemüveggel nézve érthetetlen őrültségnek tűnnek. Olyan kijelentéseket tesz, melyeket a nők sem maguknak, sem egymásnak nem mernek beismerni, vagy ha mégis, akkor legyintenek rá – ez van, ezen nem lehet változtatni… Sheryl szerint pedig lehet. Sőt, kell is változtatni.

Ideje, hogy belássuk: a mai fejlett világban korlátolt, elmaradott társadalmi konvenciók szabályozzák a gondolkodásunkat, a szemléletünket. Mielőtt teljesen elmerülnék a filozofikus vagy szociológiai eszmefuttatásokban, nézzünk néhány konkrét példát.

Miben is nyilvánul meg ez az önkorlátozó női gondolkodás? (Mielőtt valaki vitába bocsátkozna ezek valódiságáról: sok-sok kutatás és tanulmány támasztja alá ezeket a jellemző trendeket.)

A nők rendre alulbecsülik saját teljesítményüket, míg a férfiak hajlamosak túlbecsülni magukat. A nők ritkán tudnak elégedettek lenni magukkal, elért sikereikkel. A sikereket a nők inkább külső körülményeknek tulajdonítják (szerencsém volt, mások segítettek, könnyűek voltak a kérdések…), míg a férfiak elismerik saját tehetségüket, adottságaikat.

A nők hajlamosak sokszorosan túlvállalni magukat, és azt nézni, hogy mennyi (képzelt vagy valós) elvárásnak nem tudnak megfelelni. Nehezen kérnek segítséget, a felajánlott segítséget pedig nehezünkre esik elfogadni. Rendben, beismerem, rám is jellemző Sheryl sok állítása.

Közel érzem magamhoz ezeket a gondolatokat. Alá tudom támasztani személyes példákkal, a környezetemben látott példákkal… és coachként az ügyfeleim példáival is.

Talán túlzott leegyszerűsítésnek tűnik, de a coaching klienseim – bár sokféle témával keresnek meg – dilemmáinak feltárásakor (anélkül, hogy az okok gyökerét keresgélnénk, hiszen az inkább terápiás módszertant igényel) nagyon gyakran kötünk ki a nemekre jellemző meghatározó témánál: nők esetén szinte mindig fejlesztésre szorul az ügyfél önbizalma, önbecsülése, érdekérvényesítési képessége. (Férfiak esetében az érzelmi intelligencia, az empátia a gyakran visszaköszönő coaching téma.)

Két napja sincs, hogy egy kedves barátnőm egy közösségi oldalon (melynek egészen véletlenül Sheryl Sandberg az egyik igazgatója) közzétette a szorongást okozó dilemmáját: már csak pár nap van hátra, és ő még nem készített adventi koszorút. Csodás családanya, három iskolás gyermek mellett dolgozik, kiemelkedően tehetséges egy művészeti ágban, amelyben rendszeresen tevékenykedik. Példakép lehetne sokunk számára. És megerősítést kér az ismerőseitől, mert így sem látja magát elég jónak. Édes Barátnőm, vajon mi kéne hozzá, hogy belásd, mennyire klassz nő vagy?

És mi a helyzet a nők megítélésével?

A siker, az ambíció tipikusan férfi tulajdonságok. A női erények hagyományosan a gondoskodásban, a kedvességben merülnek ki. Ebből következik, hogy a siker és a népszerűség a férfiak esetében kéz a kézben jár, nők esetében általában fordítottan arányos. Mondjuk ki: a sikeres nőket nem szokás kedvelni. Elismerni a teljesítményüket még csak-csak… de jobb lenne nem velük dolgozni, hiszen ambiciózusak, sőt, törtetőek. Brrr.

Vegyünk egy kézenfekvő példát. Provokatív coaching stílus. Határokat feszegető blogbejegyzés vagy fórumhozzászólás… Vajon milyen reakciók születnek, ha ugyanazt egy nő írja, vagy férfi írja? Más? Ugyanaz?… Egészen őszintén?…

Megengedheti magának egy női coach, hogy konfrontatív legyen? Hiteles maradhat a szerepében? És hogyan tudja beilleszteni a rendszeres blogolást az amúgy is túlzsúfolt mindennapjaiba? (Huh, de elkalandoztam.)

Vagy itt egy másik példa. Egyszer? kifejezés: dolgozó családanya. Mi jut eszünkbe?… (Ha valakinek derűs, kiegyensúlyozott kép ugrott be, az sürgősen keressen meg e-mailben, szeretnék tőle kérdezni.) Jellemzően túlhajszolt, stresszes nőt látunk magunk előtt, aki egyszerre próbál megfelelni minden fronton a kihívásoknak, több-kevesebb sikerrel. Vajon miért nincs olyan kifejezés, hogy „dolgozó családapa”?

A diszkrimináció fejtegetését szociológusokra, genderkutatókra hagynám – maradjunk annyiban, hogy létező jelenségről van szó. Egyetlen példát említek: felmérések szerint a férfiak előléptetésének alapja általában a bennük látott potenciál, a tehetség; a nők előléptetése leginkább az elért korábbi teljesítményen alapul.

Rengeteg férfi van, aki azt vallja, hogy az okos nőket kedveli, sőt, imádja. Igen ám, de nézzük csak meg, hány sikeres, vonzó, okos nő él egyedül azért, mert a férfiak nagy része nem tudja elfogadni, ha a kapcsolatban a nő előrébb jár: magasabb beosztású, ambiciózusabb.

Ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy a nők ennek a faramuci társadalmi helyzetnek az áldozatai. (És nem szándékom felmentést adni a kiállhatatlan női főnököknek sem – mindannyian ismerünk ilyen vezetőket.) Ellenkezőleg, Sherylhez csatlakozva én is azt vallom, hogy tennünk kell az elmozdulásért, a változásért. Önmagunk helyzetét csak így tehetjük jobbá, másrészt pedig a felnövekvő generációnak is olyan szemléletet adhatunk át, amely megkönnyíti, harmonikusabbá teheti az ő életüket.

Mit tehetünk akár már holnaptól?

Három fontos tippet említ a beszédében Sheryl, melyet minden nőnek érdemes elkezdenie gyakorolni.

1. Üljünk az asztalhoz! 2. A társunk legyen mindenben társ! 3. Csak akkor menjünk, ha mennünk kell!

A tanácsokat itt nem részletezném – mind a TED-előadás, mind a könyv szórakoztató és emberközeli stílusban hoz számos példát, tanácsot.

Fejlesszük magunkat, próbáljunk változni és változtatni. Nálunk van a saját sorsunk kulcsa. Nekünk, coachoknak pedig tevékenyen részt kell vállalnunk a változásban: a fejlődés iránt elkötelezett ügyfeleink tudatosabban és felelősségteljesebben alakítják életüket a coaching folyamat végére.

A napokban egy szakmai rendezvényen szóba került ez a téma, és egy kolléganőm lelkesen mesélte: ezt a könyvet kérte karácsonyra! Az Olvasót biztatni tudom a példa követésére, ha felkeltették az érdeklődését ezek a gondolatok. A nemek kiegyensúlyozottabb aránya a társadalmi, politikai és gazdasági döntéshozó székekben jobb világot teremthet… Talán a világbéke is ránk szakad egyszer váratlanul. Addig is tegyük jobbá saját életünket és környezetünk világát.

Dobjuk be magunkat!

Sheryl Sandberg Lean In néven nonprofit szervezetet hozott létre, és társadalmi mozgalmat indított a női szerepvállalás, a nemek egyenlőségének előmozdítása érdekében. A szervezetet a könyvből származó bevételekből finanszírozza.

A Nőtárs Alapítvánnyal közösen Lean In Budapest Klubot indítottunk. A havonta egy alkalommal rendezett kiscsoportos klubesteken facilitátorként támogatom a résztvevőket a női szerepvállalás terén zajló fejlődésükben. A következő klubest december 12-én lesz. További információ itt található. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Szabados Andrea, ACC vezetői coach